Olyan hangos, információval teli világban élünk, hogy a magától értetődő egyszerű következtetéseket is felszínesen értelmezzük és ha fel is fogtuk nem lépünk tovább, hogy bármit is tegyünk a változás érdekében.

Mire gondolok?

Már szinte megszokottá váltak a következő szavak:

a föld szintjén: globális felmelegedés, földrengés, cunami, hurrikán, jéghegy leszakadás, szennyezett talaj és terhelt vizek stb.

Igen, a természet erői régebben is megmutatkoztak ezekben a formákban, csak a mennyiség és a gyakoriság eltérő.

Csakúgy, mint a következő betegségek hallatán: infarktus, meddőség, cukorbetegség, rák, autoimmun betegségek stb.

Emlékszem a 90-es években még hírnek számított, hogy városunkban volt egy rákos. Közel 30 évvel később azt mondhatjuk, hogy szinte  minden utcában és sok nagyobb családban is van egy.

A betegségek előfordulásában is mi változott tehát? A mennyiség és a gyakoriság!

Rosszul bánunk a földdel, beszennyezzük és kizsákmányoljuk. Amikor pedig a természet válaszol, azt tompán fogadjuk.

Rosszul bánunk a testünkkel is! Beszennyezzük az élelmiszeripar által termelt mérgekkel és kizsákmányoljuk a fogyasztói társadalom diktálta újabbnál újabb “kincsek” megvásárlása érdekében. Amikor a szerveztünk betegséggel válaszol erre, mi azt is tompán fogadjuk és bízunk a “csodaszerekkel” történő tüneti kezelésben, ahelyett, hogy az okokat kutatnánk fel és az okokat szüntetnénk meg.

Próbáljuk eszeveszett tempóban a több száz csodát ígérő tabletta és gyógymód segítségével szinten tartani magunkat, de vajon van – e még ember, aki kiigazodik ebben a káoszban?

Hisz kételkedünk egyik – másik orvosban éppúgy mint egyik  – másik természetgyógyászban, önmagunkra pedig már a legritkábban hallgatunk és figyelünk.

A válasz pedig bennünk és a természetben rejlik.

Csak egyetlen kérdést kell feltennünk minden döntésünk előtt a helyes válasz érdekében?

Mennyire természetszerű az adott tárgy vagy cselekedet?

Nézzünk példákat és feltételezzünk  80 évvel ezelőtti időszakot, amikor még nem volt ilyen globális a kereskedelem és nagymértékű az iparosodás. Az emberiség történetében ez porszem.

Mennyire természetszerű az

  • hogy a székely havasokban élő férfi avokádót és kókuszzsírt fogyasztott – ott ahol a pityókán és a kukoricán kívül alig terem meg valamilyen termesztett növény
  • hogy ugyanez az ember nem itta meg a tehén tejet és nem ette meg a belőle készült termékeket, mert azt mondták neki, hogy az nem egészséges
  • hogy éjfélig dolgozott és délig aludt, amikor még a napi gyertya adag is ki volt mérve
  • hogy a feleségének szupermarketben vásárolt márkás ránctalanító krémet vett karácsonyra
  • hogy a műanyag szemetet kitette az erdő szélére, hogy majd azt később a patakból megigya

Szerencsére ez utóbbi még csak nem is létezett, hiszen szemét nem képződött. Minden a természetből jött és oda került vissza! Ez az igazi hulladék gazdálkodás, amikor nem képződik hulladék!

Hogy az avokádó példájánál maradjunk, az egy hűtő hatású gyümölcs, ami a havasokban kemény hidegben dolgozó ember munkájához nem ad kellő támogatást éppúgy, mint a kevés kalóriával rendelkező kókuszzsír sem. Ráadásul az őseink szervezete évszázadokon keresztül ebben a térségben genetikailag nem ehhez alkalmazkodott, tehát a mis szerveztünk sem fog jól viszonyulni hozzá.

Ha a tejtermékeiket nem ették volna meg, akkor igencsak éhesen maradtak volna, hisz a hegyekben nagyon szűkös a táplálék forrás. Fontos megemlíteni viszont, hogy az a tej olyan tehéntől jött, ami szabad levegőn hegyi gyógynövényeket legelt és nem került be az ipari gépsorokra pasztörizálás és UHT csomagolás végett.

A hormonálisan befolyásolt bioritmussal sem volt gondjuk, hisz a nappal együtt keltek, és szinte sötétedéssel tértek nyugovóra. Lehet örülni a villanynak, de tudomásul kell venni, hogy az éjszakázás megbillenti a hormonális rendszerben azt a dominó sort, amitől aztán akár a teljes hormonális rendszer bedőlhet.

A ránctalanító krémet csak egy példaként hoztam fel annak hangsúlyozására, hogy a bőrön át felszívódó jónak hitt, de nagyon mérgező kozmetikumok a fő okozói a mai lányok olyan betegségeinek, amelyek 50 éve még ismeretlenek voltak, mint pl az endometrózis, PCOS és az egyre nagyobb mértékű meddőség.

Gondolom mostanra már mindenkiben forr a kifogások halmaza, én is tudnék több százat írni, de nem ez a célom.

A célom az, hogy elgondolkodva a fentieken mindenki elkezdjen a saját portáján, a saját életében és a saját konyhájában rendet tenni. Majd, ha ez sikerül, akkor tetteinkkel ösztönözni fogjuk az arra illetékeseket, hogy magasabb szinten is történjenek változások.

Addig azonban, amíg másokat hibáztatunk és mi magunk nem teszünk semmit, ne várjunk változást.

A természet és a szervezetünk továbbra is be fogja nyújtani a számlát a természetellenes tevékenységekért, anyagokért és folyamatokért csak egyre gyorsabban és egyre gyakrabban.

Ne féljünk változtatni, mert az egyszerűség nemesít és boldoggá tesz!