Az érintetlen természetben a vadnövények, bokrok, fák, vagy azok elkorhadt, lehullott levelei, ágai terítik be a talajt, tehát csak természetes anyagok kerülnek a föld felszínére.

3

Mivel természetes anyagok kerülnek a felszínére, így természetes anyagok bomlanak le és ezekből természetes úton képződik táplálék a növények számára. Ezáltal élettel teli növények fejlődnek. A természet tehát jól működik.

A talaj életébe történő minden beavatkozás pusztító hatású és élőlények millióit teszi tönkre, köztük az embert is. Minden méreg, ami bekerül a talajba (műtrágyák, növényvédő szerek) felszívódik a növényekbe és ezek elfogyasztásával bekerül az ember szervezetébe.

Az egészséges talajból egészséges táplálék, a mérgezett talajból mérgezett táplálék lesz

A talaj egészsége tehát egyet jelent az ember egészségével, hiszen élelmiszereink nagy része a talajból “nő ki”.

  • Ha tehát természetes módon tápláljuk növényeinket, mi is természetes táplálékhoz jutunk.
  • Ha az erdő hatalmas élővilágának elég a természetes táplálék, akkor ez a konyhakerti növényeknek is megfelel.
  • Ha az erdőnek nincs szüksége műtrágyára, akkor a konyhakertnek sincs.
  • Ha az erdőben nem szükséges permetezni, akkor a konyhakertben sem kell.
  • Csupán meg kell érteni a természet titkait.

Vajon ki tudná megszámlálni, hogy az erdő egy darabkáján hányféle növény él, de azzal is ugyanilyen nehezen jutnánk eredményre, ha az állatvilágot szeretnénk felmérni.

Ez a szinte megszámlálhatatlan sokaság, megannyi élőlény, együtt alkot egy olyan összefüggő rendszert, természeti közösséget, ami egészségesen él együtt minden beavatkozás nélkül.

Az egyes élőlények egymásból táplálkoznak, egyik a másikénak szolgál táplálékul. Nézzünk egy példát: termékeny talajon napfényben, víz jelenlétében szépen fejlődik egy növény, melynek leveleiből levéltetvek táplálkoznak, a levéltetveket megeszik a fátyolkák, a fátyolkát elkapja egy szitakötő, a szitakötőt egy veréb, a verebet egy vércse. Ez csak egy a számtalan lehetséges változat közül.

Minél többféle élőlény él együtt egy adott helyen, annál stabilabb az adott területnek a természetes egyensúlya, hisz annál biztosabban lesz mindenkinek a tápláléka, mindenki betölti a természetben a szerepét.

Ezt az elvet kell követni a növények megóvásakor is. Nem szabad egy adott élőlény pl. levéltetű nagy mennyiségű megjelenéskor célzottan permetezni, mert ezzel más élőlények milliói is elpusztulnak. Hosszú távon az összetartozó közösség minden élőlényére szükség lesz ahhoz, hogy a kert természetes egyensúlya fennmaradjon.

Hirtelen permetszeres beavatkozás helyett türelmes átgondolásra van szükség. Fontos, hogy a kialakult helyzetben úgy tudjunk dönteni, mint egy orvos. Amennyiben életveszélyes a helyzet, akkor lépjünk közbe – de akkor is csak méregmentes eszközökkel – ha pedig csak enyhe nátha szintű a probléma, akkor bízzuk a munkát a növény erős szervezetére, úgyis kiheveri.

Ha nem avatkozunk be és a természetre bízzuk a feladat megoldását, akkor megjelennek a nem kívánatos élőlények fogyasztói, és csak bővül kertünk élőlényeinek a száma, ami tökéletesíti kertünk természetes egyensúlyát.

Ami csak él, élni akar, ha számunkra rossz időben rossz helyen jelent meg, attól még ő sem szeretne mást, mint táplálni, szaporítani, fenntartani magát. Az ember ilyenkor “kártevőnek” nevezi, pedig ő is csak a saját táplálékáért küzd.

Ha a természet szolgálói maradunk és figyelembe vesszük az életközösségeket irányító törvényszerűségeket, akkor fennmarad a természet erőinek egyensúlya.

Azokat az élőlényeket, akik segítenek megvédeni az ember fogyasztására ültetett növényeket, egy kis befektetéssel be is csalogathatjuk a kertbe.

Ennek legegyszerűbb példája, amit minden kisgyermek ismer, hogy odúkat helyezünk ki az énekes madaraknak.

Ennek megfelelően behívhatjuk a többi munkánkat segítő élőlényt is a kertbe. A kert félre eső sarkában levelekre helyezett kőrakás búvóhelye lesz a gyíkoknak, varangyoknak. A széleken lévő bogyós bozótosba betelepednek a lepkék, rovarok, sünök és más kisállatok.  A nektár dús virágokra, mint például a nyári orgonára megjelennek a nektárgyűjtő rovarok.

A növények a természetben bárhol, bármikor megjelennek, megnőnek, elszáradnak, majd elkorhadnak és maradványaikkal táplálják a talajt és fenntartják annak termőképességét.

Ezek a vadnövények sok esetben hasznos gyógynövények, mint pl. a lándzsás útifű vagy hasznos tápanyag kiegészítők, mint pl. a pitypang, paraj libatop vagy a csalán. Ezekből főzeléket, salátát is készíthetünk. Mások teaként hasznosak, mint pl. a tarackbúza vagy a mezei árvácska. A háziállatok számára pedig egyenesen a vitaminban és tápanyagban gazdag takarmányt jelentik. Vannak olyanok is, amelyeknek a talajra és az emberre gyakorolt jótékony hatásait eddig még nem fedezték fel, de vélhetően ezek sem értéktelenek.

Akkor miért is nevezünk gyomnövénynek minden vadnövényt és miért nem szeretjük őket?

Amikor konyhakertet tervezünk, meghatározzuk, hogy hol milyen zöldséget látnánk szívesen és ebbe a rendbe bizony nem kívánatosak az adott helyen hívatlanul előbukkanó növények. Ezek a gyomnak nevezett növények a talaj szempontjából ugyanolyan fontosak, mint korábban, csak a mi rendszerünkbe nem illenek bele.

A vadnövények, a természet állandó lakói, most a mi szempontunkból, kertünk kialakítandó rendje szempontjából jelentek meg rossz helyen. A természetben ott nőnek, ahol hasznukat veszik. Kiegyenlítik a talaj hibáit, hiányait azzal, hogy gyökereikkel felhozzák a tápanyagokat az alsóbb talajrétegekből. Lássuk meg bennük jótékony szerepüket, hogy maradványaikkal táplálják a talajt és forgassuk, őket vissza oda ahonnan előbújtak. Takarjuk le velük az ágyások felületét, hisz ezzel közvetlenül hozzájárulunk a talaj javításához.

A növényi maradványokkal takart veteményes ágyásokban nehezen tudnak előbújni a vadnövények, így satnyák lesznek, amiket könnyen ki lehet húzni, utána pedig felhasználhatjuk őket is talajtakaráshoz.

A konyhakerti termesztés rendjébe bele szóló vad növényekkel nagyobb területen persze más eszközökkel is fel kell venni a harcot.

Erősen elgyomosodott talajon pl. bevált módszer, ha előzőleg burgonyát termelünk, mivel a burgonya igen jó gyomfojtó, így könnyen megszabadulhatunk a terhes vadnövényektől. Nagyobb területeken erre a célra hasonlóan alkalmasak a gabonák, elsősorban a rozs, tönkölybúza vagy a lucerna vetése.

Üres ágyásokba vessünk sűrűn zöldtrágya növényt pl. mustárt, amelynek összefüggő tömege elfojtja szintén alkalmas arra, hogy elfojtsa a kelő gyomokat. Gyorsan megnő és lekaszálva talaj takaróként szolgál.

Ugyanezt a hatást érhetjük el, ha a fő növénynek szánt zöldségek közötti sorokba zsázsát vagy retket vetünk. Ezek is gyorsan benövik és takarják a talajt, így megakadályozzák a vadnövények kelését.

A vadnövények jelenléte tehát hasznos a kertben, mert betakarhatjuk velük a talajt, így táplálékot nyújtanak a talaj élőlényeknek, a hasznos élő szervezetek pedig vígan élhetnek és megbújhatnak takarójuk alatt.

Azt hihetnénk, hogy az erdőben véletlenszerűen bukkannak fel a növények, ám ez koránt sincs így!

A növények ugyanis nagyon válogatósak!

A földre hullott magokból csak ott fejlődnek ki életerős egészséges növények, ahol azt a szomszéd is akarja!

A növények gyökerei és föld feletti részei ugyanis különféle nedveket és illat anyagokat engednek ki magukból, melyeket egyik társuk szeret, másik pedig nem. Azok a növények, amelyek nem szeretik, egymás kibocsájtott anyagait nem maradnak meg egymás mellett, ott valamelyik elsatnyul, majd elpusztul, amelyek pedig szeretik egymást, azok egymás társaságában akár jobban is fejlődhetnek.

Ezeknek a csábító taszító anyagoknak egy része a talajban is érzékelhető, ekkor már lehet, hogy ki sem csírázik a mag. Van, amikor pedig a föld feletti rész van olyan hatással a szomszédra, hogy az képtelen továbbfejlődni. Arra is sok példa van, hogy egyes növények illata mások kártevőit riasztja, az ilyen tulajdonságokat pedig azért célszerű figyelembe venni, mert segítségükkel megelőzzük a problémákat.

A gyógy- és fűszernövények többségének is nagy szerepük van a kártevők távoltartásában, így ezeket is ültessük a zöldségek és gyümölcsök közé, hiszen így több célnak is meg tudnak felelni. Megőrzik veteményeink egészségét, aromáikkal hozzájárulnak ételeink ízesítéséhez, jótékony hatásukkal pedig segítenek egészségünk megőrzésében.

Ebbe a sorba beállnak egyes virágok is, amelyek köztudottan nagyon hatékony segítő társak, hisz illatukkal, földalatti vagy föld feletti illóolaj tartalmukkal megzavarják mindazon élőlényeket, akik olyan élelemre pályáznak, ami nem nekik készül. A betolakodók így más irányt vesznek, és máshol keresnek táplálékot.

Élelemnek szánt növényeink érdekében tehát meg kell válogatni, hogy milyen szomszédot szánunk nekik, ültessük azokat egymás mellé, akik szeretnek egymás mellett élni!